Mindennapi csalamádé

2011. január 5., szerda

Havas kishíd

Variációk egy témára.
A képet Gabi festette, a fotók a Solymár melletti Rózsika forrás környékén készültek, 2011. január 5-én.

2010. december 15., szerda

http://www.youtube.com/watch_popup?v=NLjuGPBusxs&vq=medium
Érdemes megfigyelni ezen a youtube-os videón, hogy hogyan változnak meg az emberek, amikor megszólal a zene. A felvétel Spanyolországban, a bikafuttatásról ismert Pamplonában készült, egy kávéházban, az Opera Napján.

Adventi fények

2010. december 14., kedd

Szerkesztett képem nyomtatásban

Ez a szerkesztett képem rákerült a 2010-es Világítástechnikai Évkönyv belső borítójára. A fotókat a fortepan.hu oldalról válogattam hozzá.

2010. december 11., szombat

Melinda

Néztétek a Megasztár elődöntőt? Szerintem újabb manipuláció áldozatai lettünk, nem először a tévés-internetes-politikai szavazások történetében, és félek, hogy nem is utoljára. Melinda eddig mindig toronymagasan vezetett a szavazatokkal, egyszer sem volt az utolsó három között. A tegnapi adást is tetemes előnnyel kezdte. Renátát viszont már többször is csak a zsüri mentette meg. Aztán a végén mégis Renáta jutott a döntőbe, és Melinda esett ki.

Az én elméletem az, hogy a kereskedelmi tévé a celebekből él, minden erejével szeretne újabb és újabb celebeket teremteni, akiról aztán egy darabig jókat csámcsoghatnak. Erre találták ki az egész Megasztárt. Ha viszont létezik anti-celeb típus, akkor Melinda biztosan az. Gyönyörűen énekel, de abban a pillanatban, amikor lelép a színpadról, jelentéktelen valakivé válik, de ettől még világsztár is lehet valaki, ismerünk rá példákat.

A nagyhatalmú zsüri többször is elmondta, hogy az énektudás nem elég a nyeréshez. Renátában minden megvan a celebbé váláshoz: tehát őt kell továbbjuttatni. Fiatal, alakítható, szingli, és nem is néz ki rosszul. Attila sem igazi celeb, akinek rendezett családi élete van, az érdektelen a kertévék szempontjából.

Az emberek pedig a szavazataikkal azt jelzik, hogy elegük van a celebvilágból. Állítólag a Való világ most futó szériája is hatalmas bukás. Előbb-utóbb biztosan lesz minden elődöntősnek lemeze, és fel fognak lépni koncerteken is. Ott majd eldől, hogy kinek a lemezeit, jegyeit veszik meg.

2010. november 20., szombat

Zenéim betűrendben

2010. november 7., vasárnap

Erkel és a Himnusz

A mai nap a 200 éve született Erkel Ferencről szólt, ez adta az ötletet, hogy idemásoljam, mit írt a rádiósok kézikönyve a Himnuszról:

Legfontosabb nemzeti zenés jelképünk a Himnusz. A romantika idejéig két egyházi

himnuszt tekinthetünk elõzménynek: a pápai himnuszt és/vagy a Boldogasszony-anyánk kezdetû népéneket. Mindkét egyházi ének csak a katolikus felekezetre jellemzõ, a protestáns egyházak hasonló jellegû szokásáról nem tudunk. 1845-ben merült fel, hogy Kölcsey 1823-ban írt többrétegû költeményét, mely egy 16. századi protestáns prédikátor szerepében szólal meg, megzenésítve országos jelképpé kellene tenni. A pályázatot Erkel Ferenc nyerte meg, s a nemzeti ima innen kezdve terjedt el, 1848/49-et leszámítva majd csak 1867-tõl tölti be mai feladatát. Rákosi Mátyás Kodályt többször felszólította, hogy írja át, vagy készítsen újat, de a mester mindig csak annyit mondott: „Á, jó nekünk ez a régi is!” Erkel imája eredetileg is zenekarra és kórusra íródott, de nagyon erõsen magán viseli az énekjelleget, ezért könnyû énekelni. A világ négy legszomorúbb nemzeti himnuszának egyike (többi: chilei, portugál és az izraeli). A Himnusz jelentõségét szemlélteti, hogy az 1930-as években az utcára vonuló tüntetõk a csendõrök kardlapozása közben énekelni kezdték, mire a kivezényelt karhatalom vigyázzban hallgatta és énekelte végig. Ellenpélda, hogy az 1946-85 közötti idõszakban azokat a tanárokat, akik elénekeltették egy óra alkalmával, bejelentés nélkül, állásukból elmozdították, és olykor még öngyilkosságba is kergették. Ma gyenge hangon, nyöszörögve, kelletlenül éneklik a legtöbben, ha egyáltalán hajlandóak erre.