A kőszegi Trianoni kereszt

A Kálvária-templom mögötti kiváló panorámát nyújtó kedvelt kiránduló és sétahelyen, akkori nevén a Vöröskőfejtőnél Chernel Kálmán 1882-ben kőpadot és emléktáblát állíttatott. Mondhatjuk, e tette a kőszegi szervezett természetjárás kezdetét jelentette, mivel az akkori polgármester parkosítást és újabb padok elhelyezését rendelte el a kirándulók kényelmének emelésére.

 

A hegyoldal 1936-ban politikai szerepet kapott, amikor a Trianoni békeszerződés mementójakent vasbeton keresztet építettek rá. A hármas halomra illesztett, mintegy 8 méteres emlékmű terve már 1932-ben elkészült. Akkor a török ostrom 400. évfordulóján még a városban szándékozták elhelyezni. Gyöngyös Endre, Kőszeg  város    aljegyzője,     későbbi     polgármestere szemelte ki helyszínnek tekintettel arra, hogy innen az emlékmű az elcsatolt területekre néz, illetve onnan is jól látható. Érdekes módon felavatásáról a helyi sajtó nem számolt be. Költségei sem ismertek, de azon az őszön kivilágítását  is  fontolgattak.  A trianoni-keresztre később, innen nem messze az osztrák oldalon Saint-germaini kereszt építésével  „válaszoltak", amellyel a Párizs környéki békék őket érintő részéről emlékeztek meg.

 

1945 után a szigorúan őrzött határrészhez tartozott, sokáig csak határőrök közelíthették meg. 1989 után vált újra szabadon látogathatóvá. 1993-ban felújították, emléktáblával látták el de a golyó ütötte sérüléseit nem tüntették   el,   emlékeztetve   a   vasfüggöny időszakára.

 

A kőszegi óriás gesztenyefa

A fa helyén álló emléktábláról másoltam le a következőket:

Gesztenyénk évszázadokon keresztül állt e helyen. A  nép 800 évesnek tartotta. Sorsa 1964-ben végleg megpecsételődött, ekkor már egyetlen ága sem hajtott ki.   A fa helybeni konzerválását nem sikerült megoldani, s mivel az erősen korhadó fa egyre nagyobb veszélyt jelentett, 1981 februarjában kidöntésre került. A fa épebb cikkelyeiből raktuk ki a bemutatott emlékkorongot.              

E ritka méretű fára először Chernel Kálmán hívta fel a figyelmet 1864-ben. Ekkor Stegmüller János volt a tulajdonosa. Később Czeke Gusztáv tulajdonába került, aki 1917-ben a városnak ajándékozta. A század elején még dús lombú fa  az évtizedek folyamán fokozatosan halódott, melyhez a turisták is hoz­zájárultak a kéreg letaposásával és televésésével.

Gesztenyénk az ország egyik legnagyobb méretű fája volt 1050 cm kerülettel. Ezt a méretet kívánjuk érzékeltetni a kihelyezett famintákkal. A fa belső része erősen elkorhadt és odvas volt. Így pontos ko­rát nem tudtuk az évgyűrűkön megszámlálni. A  megmaradt farész 330 évgyűrűt tartalmaz. A sugárból hiányzó részt átlag évgyűrű vastagsággal elosztva plusz 151 évet kapunk (+- 20 év), mely a számolt évgyűrűvel együtt a fa korát 481 évre teszi. Ha az utolsó kihajtás évéből, 1963-ból levonjuk a 481 evet, ak­kor megkapjuk azt az évet, amikor a fa kihajtott. Ez az 1482 körüli évekre tehető, vagyis Mátyás király uralkodásának idejére,   s ezen belül is arra  az évre (1482 ), amikor Mátyás király III. Frigyes osztrák csá­szártól visszafoglalta  Kőszeget.  

Emlékszem, gyerekkoromban még néhány ága kihajtott.