2009. február 23., hétfő

Tél Budapesten

Ma (2009. február 23-án) délután a Városligetben és környékén készítettem azokat a képeket, amiből ezt a pps-t összeállítottam.
Attachment: Tel_Budapesten.pps

2009. február 19., csütörtök

Gépi fordítás

Kipróbáltam két online fordítógépet, magyarról angolra és angolról-magyarra is. Próbának egy napihírt és egy egyszerű irodalmi szöveget választottam, íme az eredmény.

Eredeti szöveg, magyarról - angolra

A tanár végighordozta szelíd tekintetét a sok buksi gyerekfej fölött, és így szólt:
- Mi az?
Nagy csönd lett erre.
(Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk)

A budapestiek négyötöde, 82 százaléka egyetért azzal, hogy minél több P+R parkolót kellene építeni, így lehetne az autósokat a közösségi közlekedés használatára ösztönözni, állapította meg a Szonda Ipsos közvélemény-kutató cég januári, reprezentatív felmérése, amelynek eredményéről Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes sajtóirodája tájékoztatott csütörtökön.
(napi hír)

Fordítások:

http://translate.google.com
The teacher végighordozta gentle eyes of many buksi gyerekfej over and said:
- What is it?
Great for this silence.

Four-fifths of Budapest, 82 percent agree that a larger number of P + R car park should be built, so the drivers could be encouraged to use public transport, in the opinion research firm Ipsos Szonda in January, a representative survey, the results of a Deputy Mayor Nicholas Hagyó press office informed on Thursday.

http://webforditas.hu
The teacher carried his mild look the many heads above a child head, and sounded in this manner:
- What?
Silence was big in this direction.

The Budapest ones four fifths, 82 of his percentages agree with it in at what P+R is more it would be necessary to build a car park, it would be possible to persuade the motorists into the usage of the community traffic in this manner, Szonda Ipsos established it pollster a firm's January, representative survey, from the result of which Hagyó Miklós deputy mayor's press office on an informed Thursday.

Eredeti szöveg, angolról-magyarra:
Barack Obama has arrived in the Canadian capital Ottawa on his first foreign trip as president, for talks with Prime Minister Stephen Harper. Trade, the global economy and the war in Afghanistan are the main issues to be discussed during the six-hour visit.
(napi hír)

From the magnificence of New Zealand's green mountains, to the bloody beaches and cliffs of Gallipoli, to the streets of Dublin and the shipyards of Belfast,Redemption follows three Irish Patriots on their odysseys of freedom and passion- in a monumental tale of the men and women who loved, fought, and died for the chance to be free.
(könyvismertető: Leon Uris: Redemption)

Fordítások:
http://translate.google.com

Barack Obama már megérkezett a kanadai Ottawában, a tőke az első külföldi utazás, mint elnök, a miniszterelnök tárgyalásokat Stephen Harper. A kereskedelem, a globális gazdaság és a háború Afganisztánban a fő kérdéseket kell megvitatni a hat órás látogatást.

A pompa, Új-Zéland zöld hegyek, a strandok és a véres sziklái Gallipoli, az utcákon a dublini és a hajógyáraknak a Belfast, visszaváltás következik három ír Hazafiak a odysseys a szabadság és a szenvedély-egy monumentális történetet a férfiak és a nők, akik szeretnek, harcolt, és meghalt az esély, hogy szabad.

http://webforditas.hu

Barack Obama elnökként érkezett meg a kanadai fővárosban Ottawában az első külföldi utazásán, Stephen Harper miniszterelnökkel rendelkező beszélgetésekért. A kereskedelem, a globális gazdaság és az Afganisztánban levő háború a fő kérdések hogy a hat órás látogatás alatt vitassák meg.

Új-Zéland zöld hegyeinek a fényűzéséről Gallipoli véres strandjaira és szirtjeibe Dublin utcáira és Belfast hajógyáraiba Redemption követ három ír hazafit az odüsszeiáikon szabadság és szenvedély- az emberek egy hatalmas meséjében és azok a nők, akik szerettek, harcoltak, és meghaltak az esélyért, hogy szabadok legyenek.

Véleményem szerint magyarról angolra a Google fordítója a legegyszerűbb irodalmi szöveggel sem tud megbirkózni, a híreket viszont sokkal jobban fordítja. A magyar webfordító úgy-ahogy megbirkózott mindkét feladattal, az irodalmi fordítás szerintem jobb, a hírfordítás rosszabb, mint a Google-é.

Angolról magyarra szerintem mindkét esetben a webfordító adta az érthetőbb fordítást.

2009. február 15., vasárnap

Magyar helyzetkép

Általános a vélekedés: Magyarország ma rossz ország. Jó szerencséjével nem élt, lehetőségeit kihagyta, útját tévesztette, önnön dugájába dőlt, vesztébe sétált.  Megkeseredett, besavanyodott megromlott, bezápult. Lopás vagy rablás, butaság vagy hazugság, gyávaság vagy erőszak, sunyítás vagy cinizmus, bunkóság vagy velőig való szétrothadtság - ez a választék ma itt.

Bajos ezzel a vélekedéssel vitázni. Lehet, de bajos.  Legalábbis akkor, ha az ember tévét néz, újságot olvas, vagy a pesti utcára kilépve az első hajléktalanon átbukik.Minden zavaros, hökkentő, borzalmas.  A „jobboldal" Szálasi képe alatt vonul, a „baloldal" élén analfabéták és tolvajok makognak, lényegében megszűnt az igazságszolgáltatás, köztörvényes bűnözők hozzák a törvényeket, az állam és a parlament elnökei pedig tömeggyilkosok sírját koszorúzzák. És fél évszázad alatt képtelenek vagyunk megépíteni egyetlenegy ócska metróvonalat.

Ez lenne ma Magyarország? Nem ez. Ez a politika Magyarországa csupán. De néha lehet maradni otthon is. És lehet mást is kézbe venni, olvasni, nem csupán uszító vagy bulvárlapot. És lehet menni színházba, hangversenyre, verniszázsra is. És mindenekelőtt, lehet olvasni: könyvet, irodalmat, magyart.  És akkor mindjárt benne vagyunk a másik Magyarországban. Egy nagyszerű Magyarországban. A kultúra, az irodalom Magyarországában.  Magyarországnak ma nagyszerű irodalma van. Nem csupán az öregek dolgoznak szorgosan, és olvassák is őket sokan, hanem szinte minden évben felbukkan valaki új, fiatal, aki tud valamit, amit a többi nem.

(Az idézet Bächer Iván nemrégen megjelent Névsorolvasó c. könyvéből való)

2009. február 8., vasárnap

Ábécalfabetikus kurtírás

Rendkívüli népgazdasági és művelődési kihatású
ÍRÁSREFORM,
amely teljesen reális alapokon nyugszik

A műszaki ismeretek megszerzésének szerény előfeltétele a teljes görög ábécé elsajátítása.
A szocialista művelődési forradalom sodró árja a legszélesebb rétegekbe szétvitte ezt a 24 elegáns, nagy multú betűt. A Magyar Nyelvtudományi Intézet a Nyelvművelés Kódexe, sőt A Helyes Kiejtés Normája elé sorolta be az
ÁBÉCALFABETIKUS KURTÍRÁS
kidolgozásának, népszerűsítésének és az általános oktatásba való bevezetésének munkálatait!
Az illetékesek szíves engedelmével, s az ilyen természetű műszaki-tudományos közművelődési úttörés eredményességéhez szükséges társadalmi háttér biztosításához való szerény hozzájárulásként közzétesszük az alábbi szemelvényt:

Az ábécalfabetikus kurtírás szemléltetése a teljes alfabétán
α
te bαsz
β
nincs töbβpasztalatlan
γ
maγl vinnélek
δ
majδlálok én
ε
meglεkám
ζ
ne rúgζ szandálodat
η
sη közben
θ
kéθlatt
ι
idι vagy mι
κ
vén κn lettél
λ
nem búg gaλdog a mafla
μ
μtő, ágyneμ
ν
kismeν, nagymeν
ξ
soξν, πξs
ο
nοkrondábbak ennél?
π
ππkém, πstikám
ρ
ρzsda, πρslik
σ
őσradhat
τ
Márτtálja
υ
zsávolyszövésυnyakkendő
φ
ami φnom, ammá döφ
χ
enneχmezel?
ψ
kaψngyen is
ω
elmúlik minden,  a jω rossz is

Magyarázat:

A leggyengébb anαβknak eláruljuk, hogy didaktikus - párbeszédes felfogásban az αβ vers:

- Alfa béta? - Gamma delta.
- Epszilon dzéta? - Éta théta.
- Iótakappa-lambdaműnű?!
- Ksziomokron, piroszigma, tau, üpszilon, fikhipszí...
- Ó, mega!

(Forrás: Vicinális Dugóhúzó 1968)
Kapcsolódó írás:
http://traviata2.multiply.com/journal/item/70

2009. február 6., péntek

A művészet hatalma

A képek festőjét nem vették fel a képzőművészeti főiskolára.
Ha felveszik, talán másképp alakul a világ.
A jelöltet Adolf Hitlernek hívták.

Magyar kultúra?

Szabó Dénes ünnepi beszéde 2009. január 18-án Szatmárcsekén, a Magyar Kultúra Napja alkalmából
„Most tél van, és csend és hó és halál... "
Napok óta Vörösmarty pesszimista, reményt vesztett szavai járnak a fejemben.
     A Kölcsey Társaság megtisztelő határozata és döntése szólásra kötelezett. Mit mondjak én most a Kultúra Napján a magyar kultúra állapotáról, múltjáról, jelenéről, jövőjéről?
Mert ,Most tél van, és csend és hó és halál!". Nehéz szavak.
Azt kérték beszéljek. „ Bordalt Petur, bordalt! ...Ám legyen, de keserű lesz!" „Temetni jöttem a magyar kultúrát nem dicsérni."
     Haldoklik a Magyar Kultúra. Minden ízében szűkölködik. S bár még  léteznek itt-ott megbámulandó kirakatok, de lassan elfelejtett múzeumi látványosság válik belőle. Hogy borús gondolataimat nehézkes mondatokká szőve, szeretve, féltve a Magyar Kultúra érdekébe szóljak, beszéljünk a Magyar Kultúra jelenéről.
     Nap, mint nap, újra és újra keserűen tapasztalom a mindennapok kultúrálatlanságát, igénytelenségét akár a közbeszédben, akár hivatalos fórumokon, színházban, vagy mozivásznon. Nem lehet nem észre venni! Ez már nem a nagybetűs Magyar Kultúra. Ez már nem Bartók, vagy Kodály,  Kölcsey,  Ady,  Nagy László nagy Nemzeti kultúrája. Nem! Ez már valami egészen más. Mintha valami megtört volna. Csak nemhogy a nemzet gerince, tartó oszlopa roppant össze?
     Mindennapjaink kiábrándító, közönséges pillanatai a kultúra megszűnésének szörnyű vízióját mutatják. A globális nagy temetőben kopjafán a felírás:  a Magyar Kultúra élt 2000 évig. Én is szeretném lángoló szavakkal dicsérni a magyar kultúra nagyszerű múltját, de helyettem ezt már oly sokan  megtették, jogosan. Könnyű volt, mert bőven volt mit, alkalmat adott rá a büszke múlt.
     Most mégis inkább beszéljünk a nyomasztó jelenről. Melaninnal fertőzött kultúr-tejet kortyolgatva nő fel, vagy nőtt fel már egy egész nemzedék. Mérgezett
kultúr-táplálékuktól zsugorodott kicsiny lelkük már csak nagyra nőtt testük vegetatív követelőzésének engedelmeskedik, szervezi mindennapi, vagy minden percnyi kicsiny múló fogyasztási örömeit. A magyar kultúra lassan beleolvad a fogyasztás nemzetközi globálkultúrájába. Nincsenek már élő, magyar szavaink, amelyek a nagy össznépi happening, a nagy bevásárlás, a nagy shopping körüli tevékenységünket megneveznék. Hamis próféták új esztétikája terjed, összemosva szabadságot és szabadosságot. Összemosva Michelangelo nagy freskóinak csodálatos világát, az utcát elöntő szellemtelen, gyakran vulgáris graffitik tömegével. Vagy gondoljunk az önjelölt, tehetségtelen kultúrmessiásokra, akik egy gyékényen árulják az árnyékszékek szellemtelen rigmusait Weöres Sándor, vagy Áprily Lajos kacagó, bukfencező rímeivel: ,Fut, fut az áram a déli sugárban, s hökken a hó a hideg havason."
     Hogy kerülnek ők közös platformra? Tudunk-e még különbséget tenni érték és értéktelenség között?
      S az utca salakanyagból- mely bennünket körül vesz - megszülető „újmagyar" beszédet egyre többen alkalmazzák. Szellemi vezetőink szájából úgy ömlik a trágárság, mintha soha nem találkoztak volna Arany János gyönyörű magyar nyelvével. S ha netalán minősíteniük kell valamit, hát szájukból csak vegetatív végtermékre futja. A magyar kultúra tájait ciánnal szennyezett, mérgezett folyók szabdalják, a fogyasztás undorító hordalékát terítve szét. A ciánt, a szennyet nem itthon szórták belé. Kívülről érkezett.
     Hol van a tiszta forrás! Van még tiszta forrás, amelyre Bartók Béla és Kodály Zoltán oly sokat hivatkozott, és hitte, hogy belőle maradandó, örökérvényű kultúra születhet?
     És bizony elfeledtük a forrás kis odvat, melynek tükre csábító titok, s ha eltikkadva meg-meg szomjazunk, hát nap verte langyos vályúból iszunk. Zavaros víz és áporodott pocsolya, sár és mocsok mindenütt, ami körülvesz minket. A mohó sejteket persze életben tartja, de csak azért, hogy újra fogyaszthassanak!
     És mi lesz így a jövő, ha hamis próféták, önjelölt tehetségtelen új messiások, vagy éppen árnyékszéki poéták fogják megszabni az irányt?
     Muszáj hát valamit tennünk Kitartani amíg még lehet, mert baj van mert tél van és csend, és hó és halál .Őrzők! Vigyázzatok a strázsán!
     A kompetencia bűvöletében száműzzük a tananyagból mindazt ami évszázadok fölhalmozott szépsége, és értéke volt. Érettségizhetünk újmagyarul egy kereskedelmi adó műsorszerkezetéről, egy folytatásos szappanoperáról, és ezt akár eredményesen is tehetjük!
     Ha a zenetanításról szólunk, újabban hangos a követelés. Elég, ha napjaink snejderfániát megismerjük, tanítsuk azt! Ha zene szól lehetőleg csak valami monoton legyen és nagyon-nagyon hangos. Szolgálja a test örömét! Messzire jutottunk Platón bölcsességétől: Jó zene, jó államvezetési Hol vannak már a nagyok, hol van Csokonai, Kosztolányi, Babits, Kányádi? Hol van Munkácsy, Szinyei, vagy Liszt, Bartók és Kodály? És a sort, mily gyönyörűség, szinte végtelenségig folytathatnánk!
     Szomorú és sötét gondolatok ezek, de nap, mint nap találkozunk velük. Aggódva figyelem a felnövekvő fiatalságot, akiktől mindezt mostanában elveszik, elvették, vagy elvenni készülnek! Hogy jutunk vissza a tiszta forráshoz? Ki az aki még szembe száll a globális áradattal? Ki az aki még érzi a nemzet egységét, nagyságát és szellemét? Őrzők, vigyázzatok a strázsán!
     Amikor híre járt hogy nekem itt ünnepi beszédet kell mondani, sokan mondták, jobb lenne ha nem beszélnék. - Elég, ha énekeltek, vezényeld a hangokat! Lányom azt mondta: Apu ne beszélj, mert hosszú lesz, félek, mindig nagyon szigorú vagy! De kötelességem volt mindezt elmondani, kötelességem volt beszélnem.
     És befejezésül, hogy ne legyen hosszú ez a beszéd, következzék a végek dicsérete.
      Mert mi lehet szebb dolog az végeknél? A végek erős bástyát jelentettek századokon keresztül. Ha bajban volt a haza, hát ott voltak a VÉGEK. Budát csellel,
hazugsággal, árulással könnyen szerezte meg az ellenség. De a Végek: Kőszeg, Drégely, Szigetvár, Eger nem adta magát könnyen. És most itt áll egy végvári harcos-talán vitéz- akit konoksága, hite, szolgálati őrhelyén tartott. Megilletődve, zavarban, hogy kerül ő ide, hisz előtte e szószéken a Magyar Kultúra tábornokai, hadvezérei, és generálisai beszéltek.
     Hallottam őket. Itt voltam. Ittam minden szavukat. Ők kitüntető rangjukat a fővárosban, Budán szerezték. És most a végvári harcos mit csináljon? Hallgatok Luther szavára: Ha vége is lenne holnap a világnak, én ma mégis ültetnék egy almafát.. Most akkor megint a Végeken a sor!
     A Kölcsey Társaság kitüntető bizalma a nagy nevek sorába emelt, s ha csak egy órára is, a közlegényből tábornok lett. Kihasználva a váratlan lehetőséget, hatalmamnál fogva szólítom híressé vélt fekete seregemet, a Nyíregyházi Cantemus Kórust, melynek tagjaiból ma sokan eljöttek. Induljunk harcba, folytassuk a háborút a Magyar Kultúráért és most ismét vívjuk meg együtt ezt a mai csatát is. Zászlónkon Kodály figyelmeztetése: Nincs megalkuvás magyarságban és művészetben.
Ajkunkon a magyar népdal, a tiszta forrás! Őszi szél fúj a hegyekről...

2009. február 5., csütörtök