2020. június 14., vasárnap

Katonai nosztalgia az érdi tetőn

Geoládát keresni indultam egykori katonáskodásom színhelyére, az érdi tetőre. A honvédségi történetem elég régen kezdődött, még 1970-ben hívtak be Debrecenbe tartalékos tiszti lokátoros tanfolyamra, mivel akkor még létezett a sorkatonaság. Az alapkiképzés után a Nagykanizsa melletti Sormáson töltöttem további két hónapot, az ottani radar - bocsánat: az oroszból átvett katonai szleng szerint lokátor - állomáson. Leszogáltam az időmet, és azt hittem, hogy ezzel vége is a katonai pályafutásomnak. Eltelt utána 13 év, már el is felejtettem a sereget, amikor újra behívót hozott a postás. Állítólag kevés hivatásos tiszt volt akkoriban a Néphadseregben, és ezért tartalékosokat hívtak be tényleges szolgálatra, ami az esetemben 8 hónapig tarotott, erre az időre kikértek a munkahelyemről.

Előre léptem, rangban és beosztásban is. A Budapest körüli rakétavédelmi "tűzgyűrű" központja az érdi tetőn volt, ide buszoztunk fel reggelenként a budaörsi repülőtér melletti Vasvári laktanyából. A fővárost körülvevő lokátor állomások jelei egy központi egységhez kerültek, ennek PORI volt a neve. A rövidítés az oroszból származik: пункт обработки радиолокационной информации, vagyis magyarul radarjeleket feldolgozó központ. Adatfeldolgozás után a céladatokat a rakétás egységekhez továbbítottuk. A dolgom ennek a több kamionnyi helyet elfoglaló szerkentyűnek a működtetése volt, a munkaköröm megnevezése a katonakönyv bejegyzése szerint PORI főtechnikus. A MN1999 kódszám az alakulatot jelölte, a nekem küldött levelekre a cím helyett ezt a kódszámot kellett felírni, nehogy az ellenség megtudja, hogy hol vagyok.  





A rendszer működéséről csak egy orosz ábrát találtam, általában kevés elérhető anyag van az interneten ezekről a katonai dolgokról. 





A fellelhető műszaki adatok szerint az automatizált adattovábbító és vezetési rendszer, a PORI (5D91) komplexum képes öt rádiótechnikai század által szolgáltatott adatokat feldolgozni, ábrázolni és továbbítani a légvédelmi rakétadandár vagy a hadosztály harcálláspontjára, illetve az alárendelt századoknak. A komplexum számítógépe képes koordináta átszámításra, mozgásparaméter számításra, célútvonal korrekcióra, az alárendelt századok automatikus tehermentesítésére, az úgynevezett célosztásra. Több tucat célról képes adatokat feldolgozni, 1200 km távolságig, 40 km magasságig és 4000 km/h célsebességig.


Így nézett ki belülről a fő adatfeldolgozó egység kabinja. A kép jobb oldalán láthatók azok a radarernyők, amelyekre be voltak jelölve a polgári repülés által használható légifolyosók. Mára ezek már megszűntek, a teljes legtér nyitottá vált.


Az adatfeldolgozó számítógép programozása nem elektronikus eszközökkel, hanem a zavarokra kevésbé érzékeny ferritgyűrűs memóriával történt. Ezt a technikát alkalmazták egyébként az amerikaiak is a holdraszállás soránA gyűrűket különböző feladatot ellátó huzalokra fűzték fel, amelyek egy hálót alkotva, a csomópontjaikon az apró gyűrűkkel öntartó rendszert képeztek. A hálókat kis keretekre feszítették. Egy keretben 16 × 16 = 256 db gyűrű volt. A gyűrűk kétféle, jól definiált mágnesezettségi állapotba kerülhettek, amely állapotot a kiolvasásig megőrizték. Érdekes, hogy a programozást a munkafolyamat hasonlósága miatt állítólag szövőnők végezték.



Az élet a bázison.a "hadműveleti idő"-nek nevezett moszkvai idő szerint folyt. A nap az alakulótéren zászlófelvonással és parancskihirdetéssel kezdődött.


A PORI alegységei a háttérben látható bunkerekben voltak kamionokra szerelve, hogy szükség esetén át lehessen velülk települni. A gép nem működött folyamatosan, napi néhány órára kapcsoltuk be, ezt úgy hívták, hogy "grafikonra dolgozott". Ilyenkor nem valós célok jeleit továbbítottuk, henem kitálált, kamu céljeleket adtunk, általában Románia felől érkező támadást szimulálva.

Ma, 37 évvel később a terület a pusztulás képét mutaja. Az objektumot valamikor kettős szögesdrót, és egy betonkerítés védte.


Bár a lezárt terület még ma is a honvédségé, az erősen hiányos kerítésen át bemerészkedtem, és a figyelmeztető tábla ellenére a kutya sem állított meg.


A központi épület erősen romos, az ablakai betörve, a belseje kifosztva.



Így múlik el a világ dicsősége.