Kipróbáltam a Google képkeresőjét

Az images.google.com oldalon nem szövegre, hanem képekre lehet keresni. A képnek meg lehet adni az internetes címét, de a saját gépből is fel lehet tölteni képet. Jobb eredményt kapunk, ha szöveges segítséget is adunk, pl. a visegrádi képhez odaírom, hogy Visegrád. A képpároknál az első mindig az általam feltöltött kép, a második pedig a találatok közül az, amit mint a legjobban hasonlót, kiválasztottam.

Az azonos képeket azonnal és pontosan kihozza a kereső. A hasonló képeknél nagyon sok találat van, válogatni kell belőlük. Ilyenkor jó, ha szöveges segítséget is adunk.

A többi Google keresőt itt gyűjtöttem össze:
http://arandria.multiply.com/journal/item/125/125

Rekordmeleg

Ilyenre deformálódott a melegtől az a bontatlan ásványvizes flakon, amit a kocsi hátsó ülésén hagytunk (2011. augusztus 26-án).

Deutschland über alles

Nézem a tévében a közvetítést az evezős VB-ről. A németek győzelme után megszólal a himnusz, ahogy kell. De valami szokatlant veszek észre: azzal a szöveggel éneklik, ami a náci időkben volt használatos, és tudomásom szerint ma más a szöveg. Azért van a net, hogy utánanézzek, ezt olvasom:

"In 1945, the use of all national symbols of Nazi Germany, including the "Lied der Deutschen" was prohibited by the Allies.

In 1945, Germany was governed by the Allied powers and thus had no official anthem. And when West and East Germany were founded in 1949, initially neither state wished to use the "Lied der Deutschen" because of its association with the Nazi government and its misuse of the sentiment in the lyrics.

After Germany had become reunified on 3rd October 1990, Federal President Richard von Weizsaecker confirmed in a letter to Chancellor Helmut Kohl, dated 19th August 1991, that the third verse of Hoffmann von Fallersleben's "Lied der Deutschen" with Joseph Haydn's melody are the official national anthem of the reunified Germany. Contrary to popular belief, no stanza is currently forbidden to be sung, however, only the third stanza is the official national anthem, sung on official state occasions; other stanzas may be performed for other uses."

Vagyis a dalt a szövetségesek - mint náci jelképet - betiltották. A megszállt országnak nem volt himnusza. Amikor 1949-ben megalakult az NDK és az NSZK, egyik sem vállalta a régi himnuszt. Az újraegyesítés, vagyis 1990 óta ismét Haydn szerzeménye a himnusz, de most hivatalos alkalmakkor a harmadik versszakot használják. 

Érdekesség még, hogy a Monarchia idejében ez a dallam volt a  a közös osztrák-magyar himnusz is, Gotterhalte néven volt ismert.

Hogy honnan került a VB rendezőihez az első versszakkal énekelt változat, fogalmam sincs. Lehet, hogy tudnak valamit?

Nyugdíjba megy az első magyar tévéadó

2011. augusztus 15-én, hétfőn végleg lekapcsolják az 1-es csatornán, a budapesti Széchenyi-hegyről sugárzó tévéadót. Ez azzal is jár, hogy feleslegessé válnak a tetőkön évek óta az enyészetnek kitett nagyméretű antennák (azok, amik meggörbültek Gombóc Artúr alatt a mesében).  Amint a netről megtudtam, a 30 kilowattos televíziós nagyadót 53 éve, 1958. február 22-én adták át.

„A Magyar Televízió létesítéséről egy 1952-es pártvezetőségi határozat nyomán 1953. január 23-án döntött a kormány. A fő szempont a devizakímélés volt, így mindent hazai erőből akartak megvalósítani. A kép- és hangadó berendezéseket a Gyáli úti Postakísérleti Intézet szakemberei hoztak létre, akik 1953 decemberében sikeresen sugározták kísérleti adásukat egy 4 kilométerre lévő tévékészülékbe. Ezután a műszereket a Széchenyi-hegyi, Agancs utcai volt Hargita Penzióba vitték, innen indult 1954 januárjában a kezdetben csak a fővárosban vehető folyamatos műsorszórás 100 wattal. Megalakult a Magyar Rádió TV-főosztálya, adást kedden és csütörtökön este fél nyolc és tíz között sugároztak, a fennmaradó időben ipari adások folytak vagy a monoszkópot lehetett nézni.
Állami vevőkészülék csak mintegy száz politikusnak és műszaki vezetőnek jutott, a nép a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a Corvin áruház és a Divatcsarnok kirakatában láthatta az új csodát. Az adás nem minden irányban volt egyforma minőségű: a legenda szerint egyszer egy elvtárs betelefonált, hogy állítsák át az antennát, mert mákos a kép. Nem lehet, Rákosinál éppen jó - volt a válasz.
Az 1956-ban telepített 1 kilowattos, magyar gyártmányú berendezés már 100 kilométer sugarú körben adott jó minőségben, s beszereztek egy közvetítőkocsit is Angliából, amely először az 1957-es május elsejei felvonulást közvetítette. 1956 tavaszán elkezdődött a Széchenyi-hegyi tévéadó építése, a stúdiót pedig a Szabadság téri volt Tőzsdepalotába telepítették, a megszüntetett Lenin Intézet helyére. Az 1958. február 22-én átadott, 11-emeletes torony öt szintjét a 30 kW-os német gyártmányú adóberendezés foglalta el, további hármat azok a mikrohullámú berendezések, amelyek a stúdió és az adóállomás közt teremtettek kapcsolatot. A tetőn egy 39 méteres, ún. lepkesoros antennát helyeztek el, így az egész építmény 94 méter magas lett.”

További érdekesség, hogy azért választották a legalacsonyabb frekvenciát, mert a németek, akik az adóberendezést készítették, ehhez hasonló frekvenciát használtak már 1936-ban, a berlini olimpiáról adott közvetítéseiknél. Ez a frekvencia jóval messzebbre eljut, mint a magasabb csatornaszámúak, szinte az egész országot besugározta. A fővárostól messzebb azonban mégsem volt jó a vétel, mert távoli, több száz vagy több ezer kilométerre lévő adók is tudták zavarni. Az adásszünetekben ezeknek a távoli országoknak az adásai megjelentek a képernyőn, annak idején én is láttam spanyol, olasz, angol, svéd, orosz és arab és még ki tudja milyen adásokat, amikor műholdas sugárzás még nem is létezett. Most, hogy a budapesti adás megszűnik, ha valaki az üresen maradó csatornára kapcsol, újra számolhat ilyen érdekes, nagytávolságú vétellel. Persze nem állandóan, hanem az időjárási viszonyoktól függően néhány perces, jó esetben néhány órás vétel lehetséges, leginkább kora nyáron, májusban, júniusban.

Photodex Proshow Gold videokészítő program

Hordozható, telepítést nem igénylő program. Látványos videókat lehet vele összeállítani fényképekből, de bele lehet szerkeszteni a fényképezőgéppel felvett rövid videókat is.Az első indítás kicsit lassú, mert akkor bontja ki a különböző effektusokat, de utána már felgyorsul. Nagyon egyszerűen kezelhető, a varázsló is látványos dolgokat tud előállítani.

A Photodex ProShow Gold programjával pillanatok alatt készíthetünk fotóinkból multimédiás DVD-t, Video CD-t, HD videót, komplett HTML alapú galériát, de akár futtatható fájlt vagy képernyőkímélőt is. A multimédiás tartalom a hangokat, zenéket is magában foglalja, de emellett számos beépített téma közül is választhatunk. A programmal könnyedén elboldogulnak a kezdők is, persze a gyakorlás nem árt.

Attachment: ProShow Gold.exe

Acélsodrony - A 60-as évek

Politika, film, színház, zene, sport, tudomány, hétköznapi élet - minden benne van, ami Aczél Endre szubjektív válogatása szerint érdekes volt a 60-as években. Egyszerre végigolvasni hosszú, de bármikor érdemes egy-egy cikket elolvasni belőle azoknak, akiket érdekel a hatvanas évek világa. 

(a képek, és a rádióműsorban elhangzott zenék sajnos hiányoznak)

Átmásolom a könyv bevezetőjét:

     Egy trilógia első részét tartja a kezében a kedves olvasó. Elmesélek itt mindent vagy majdnem mindent, amit a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. A tervezett folytatásokkal (hetvenes, majd nyolcvanas évek) tizenöt év munkáját adom közre.

     A szöveg egy rádiós műsorfolyam szerkesztett, javított és részben átírt változata. Az Acélsodrony eredetileg a Kossuth Rádióban volt hallható, később „átköltözött” a Klubrádióba. A Kossuthon javarészt politizáltam, a Klubrádióban hatvan, darabonként egyórás műsor formájában önállósult a kultúra, a szellem világa, majd a sport.

     Magyarázattal tartozom azért, hogy ez a kötet miért csak 1962-től tárja föl a politika, a kultúra és a sport történéseit. Amikor munkához láttam, úgy gondoltam, hogy egy évszám – mondjuk, 1960 – önmagában nem cezúra. Inkább olyan pontot kell keresnem, amely akár sorsfordítónak is nevezhető. 1962-t találtam ilyennek: egyrészt azért, mert ekkorra konszolidálódott a Kádár-rendszer és indult be a 20. századi Magyarország átfogó modernizációja; másrészt pedig azért, mert a kubai rakétaválság elmúltával nyílt meg az út az egész emberiség sorsát perdöntő módon befolyásoló enyhülési politika felé.

     El kell mondanom továbbá, hogy az Acélsodrony nem véleményformáló, hanem ismeretterjesztő műsor volt, amiképp e könyv célja is az ismeretterjesztés. Igaz, erős támpontokat ad a véleményformáláshoz is. Miközben anyagot gyűjtöttem, alapvetően a korabeli Magyarországon elérhető, egyszóval publikusnak mondott forrásokra támaszkodtam, mert az volt az elvem, hogy az emlékezés az „úgy, ahogyan mi itt, magyarok milliói megéltük” élményvilágára támaszkodjék. Éppen ezért csak elvétve vettem igénybe az emigráns magyar sajtó és irodalom anyagait, nézőpontjait. Ha föltétlenül szükséges volt, persze megtettem – de hát ennek az országnak a népe döntő módon a magyar írott sajtóból, rádióból, televízióból merítette ismereteit, és (ha kényszerűen is, de) azonosult az akkori média szűrőjével.

     Ez a könyv egyfajta panoramikus képet kínál. Lineáris rendet csak az évek egymásutánjában tart, az alfejezetek „ugrálnak” a politika és a szellem világa között. Hol egy háború, hol egy tárlat; hol egy politikus portréja, hol egy filmirányzat; máskor egy nagy költő vagy éppen egy legendás gól. Valamennyihez személyes élményem fűződött, amit be is építettem a mesékbe – ezzel „fűszereztem” az egyébként tárgyszerű közlést. 1962-ben érettségiztem, és onnantól fogva – egyetemistaként, majd újságíróként – mohó érdeklődéssel figyeltem mindent, ami körülöttem történt. A politika legalább annyira érdekelt, mint a képzőművészet, a popzene vagy a sport, afféle lelkes típusként magamba szívtam „a világ összes dolgát”. Aztán, három évtized múltán, úgy gondoltam, hogy ami bennem van, az talán a „közt” is érdekelheti, így született meg – Rangos Katalin rádiós szerkesztő közreműködésével, akitől a műsor címe származik – az Acélsodrony. Mely, mint az olvasó nyilván tudja, zenés műsornak született, s az is maradt. A szövegrészek közé iktatott zenék egy kor „fílingjét” voltak hivatottak megjeleníteni. De ezekhez nekem kevés közöm volt és van. A zenéket nem én szerzettem, nem én adtam elő, noha jórészt én válogattam. Ami viszont ebben a könyvben olvasható, az az én szellemi tulajdonom, azért még a felelősséget is tudom vállalni. És vállalom is, boldogan. Az Acélsodrony életem műve.

Attachment: Aczél Endre - Acélsodrony 60-as évek.rtf

Baumann Teréz - ki lehetett ő?

Tegnap a levélszekrényebe bedobva találtam egy fiatal lány fényképét. A hátlapra régies írással ez van írva: Baumann Teréz, meghalt 1935. VII. hó 23. 12 órakor. Élt 22 évet. A fényképész rányomta a pecsétjét, amire ez van írva: Tumpek mester műtermei, Paks, Tolna.
Fogalmam sincs, hogy ki és miért dobta pont az én levélszekrényembe, de szeretném visszajuttatni a családjához. Érdekes lehet ennek a fotónak a története. Három paksi Baumann-t találtam az interneten, mindhármuknak írtam, és most várom a választ. Ha valaki esetleg tud segíteni azt megköszönöm.