Little Richard, a csodagyerek

Simonyi Károly: A MAGYARORSZÁGI FIZIKA KULTÚRTÖRTÉNETE (XIX. SZ.)

Megjelent A Természet Világa 2001. 1. különszámaként. A ma már nyomtatásban gyakorlatilag megtalálhatatlan művet fejezetekre bontva megtaláltam a neten, a könnyebb kezelhetőség kedvéért összefűztem és pdf formába alakítottam. A közreadásban a szerző (aki egyetemi professzorom volt) szavai bátorítottak: "… hát a könyvek arra valók, hogy hasznosítódjanak... "

A folyóiratban ez a méltatás jelent meg a munkáról:

Simonyi Károly akadémikus nevét minden hazai természettudományos és műszaki szakember ismeri, minden, a tudománytörténet iránt érdeklődő humán értelmiségi is tiszteli Simonyi Károlyt “A fizika kultúrtörténete" című hatalmas könyvéért. Most a kezünkben tarthatjuk Simonyi Károly címben jelzett könyvét, Staar Gyulának, a Természet Világa főszerkesztőjének jóvoltából.

Az előszóban Simonyi professzor azt írja, hogy “kötelességének érezte, hogy a magyarországi fizika kultúrtörténetét is megírja." Már M. Zemplén Jolán két remek magyarországi fizika története olvasásakor (“A magyarországi fizika története 1711-ig" és “A magyarországi fizika története a 18. században") az volt az ember érzése, hogy nem lehet a hazai művelődéstörténetet fizikatörténet figyelembevétele nélkül megírni. Simonyi Károly új kötete előszavában a következőket írja "Nem azt akarjuk vizsgálni, hogy mivel járultunk hozzá a történelem folyamán a világ tudományához, hanem azt, hogy mit adott hozzá a világ tudománya a magyar intellektuson keresztül az ország létéhez, fennmaradásához."

Simonyi Károly könyve azt bizonyítja, hogy a tudománytörténet és a művelődéstörténet egymással és a társadalom történetével elszakíthatatlan kapcsolatban vannak. Megint Simonyi Károlyt idézve: “A magyarság életvitelének, szellemi életének újragondolását jobban megkövetelte a mohácsi vész, mint a nagyban-egészben vele egy időben zajló nagy kopernikuszi fordulat. Kissé divatosabb beszédmódot használva, a paradigmaváltásokat nem az eszmei történések, hanem a konkrét, durva történelmi valóság határozza meg." (7. oldal)

A kötet-széles horizontjának az érzékeltetésére idézet található “Az ember tragédiájá"-ból, Kazinczy és Széchenyi műveiből. A kötet központi részét képező 19. század fejezet mottója pedig a következő Eötvös József idézet: “Én akkor sem mondtam és most sem mondok mást, mint azt, hogy én mindenek közt, bármennyire tisztelem a magasabb tudományokat, bármennyire meg legyek győződve arról, hogy magasabb népművelődés lehetetlen oly országban, hol tudomány nem létezik, most is azt mondom, fő és első teendő a népnevelés, mert teljes meggyőződésem, hogy a magasabb tudomány kifejlődése csak ott lehetséges, hol ezen magasabb tudomány egy művelt népnek egészséges talaján nyugszik."

Több évtizedes kutatómunka eredményeinek vázlatos összefoglalása ez a kötet. Az 1960-as évek végén kértem engedélyt Simonyi professzortól, hogy műegyetemi hallgatók számára készülő fizikajegyzetben felhasználhassam valamelyik könyvének több ábráját. Az engedélyt úgy adta meg, hogy szinte megszidott "… hát a könyvek arra valók, hogy hasznosítódjanak... "Óhatatlanul Simonyi akadémikus jelen kötetének olvasásakor ez a beszélgetés jutott eszembe: azért adta közre kutatási eredményeit, hogy azok hasznosítódjanak.

Egyébként a kötet kiállításában és módszertanilag is lenyűgöző. Didaktikailag jól követhető ábrák illusztrálják, például Bolyai János nemeuklideszi geometriáját és utána részlet olvasható Németh László: “A két Bolyai"-jából. Később tömör összefoglalás található “Csak egy utcanév, vagy még az se..." alfejezet címmel Rómer Flóristól Brassai Sámuelig több tucat-egyes esetekben részben elfeledett-személyiségről.

Művelődéstörténészek, de egyáltalán a magyar történelem és kultúra iránt érdeklődők élményben fognak részesülni, ha időnként el-elolvasnak egy-egy fejezetet Simonyi Károly legújabb kötetéből.

Biró Gábor

Attachment: simonyi-a_magyar_fizika_kulturtortenete.pdf

Lomizók

Készül a reggeli

Állítólag idén, 2012-ben van utoljára össznépi lomtalanítás. Abban a "szerencsében" volt részünk, hogy az ablakból kinézve élvezhettük végig a folyamatot. A kitett plakát szerint május 6.-án kellett kikészíteni a lomokat, amit másnap, hétfőn elszállítottak.
Ehhez képest már 10 nappal korábban megjelent egy tábla a fára szögezve: LOMI FOGLALT. A többiről jöjjön a képes beszámoló.

Személyiségteszt (Jung - Myers-Briggs típuselmélet (MBTI)

http://mbti.tarhely.biz/tesztek/teszt_94
Nem kell regisztrálni hozzá, részletes elemzést készít a személyiségedről. A magyarítása nem tökéletes, de elfogadható.

Régi képek a családi kincsesládából

Van köztük egy kakukktojás is. Megtaláljátok?

Pogány torony

Érdekes helyre jutottam el a Geocaching játék kapcsán: az óbudai Aranyhegyen álló Pogány vagy másnéven Koppány toronyhoz. A GC oldaláról ezt tudtam meg róla:
-------------------------------------------------------------------------------
Őseink hite feltámasztásának gondolata komoly formában a századfordulón vetődött fel az akkoriban alakuló Turáni Mozgalom köreiben. Különösen a Paikert Alajos és elvbarátai által 1910-ben alapított Turáni Társaságban, melyhez olyan ismert személyek tartoztak, mint József Ferenc főherceg, gróf Széchenyi Béla, gróf Teleki Pál, Pekár Gyula és mások.
E mozgalomból nőtt ki több mint tízezres létszámmal - Bencsi Zoltán vezetésével a Turáni Egyistenhívők Tábora, Egyháza. E csoport az 1930-as években Budán szobrot akart állítani "Ősi Istenünk és fajtánk védelmében vértanúhalált halt Koppány vezérünk és a vele pusztult sok-sok jó magyar emlékére", de a keresztény egyházak nyomására a főváros nem adott helyet. Ahogy nem kaptak engedélyt a Hármashatár-hegyre egy sumér stílusú, örökké égő áldozati oltár felállítására sem. A turániak azonban nem adták fel céljukat. Az állandó rendőri zaklatások ellenére folyamatosan kiadták lapjukat, a Turáni rohamot, illetve egyik jómódú tagjuk, az erdélyi Szász Farkas saját telkén, az óbudai Aranyhegyen felépített egy tornyot Atilla, Árpád, és Koppány tiszteletére, amely 1935-re készült el. A Koppány-tornyot Vührl Géza építész tervezte, hajdani magassága hozzávetőlegesen 12-13 m, alapja hatszögű, tetejét a turulmadár díszítette.
A július 7-ei avatási ünnep aztán amolyan "kereszténykurzusosra" sikeredett, ugyanis az ünneplő több ezer embert, köztük gyerekeket, asszonyokat is a kivonultatott csendőrök megkardlapozták. Az állandóan fél-illegalitásban élő hívők többsége életének a II. világháborúba történt belépésünk adott végletesen tragikus fordulatot. A vallási közösség tagjainak ezreit ugyanis Ukrajnába hurcolták munkaszolgálatra, mint "megbízhatatlan magyarokat". Bencsi Zoltán meghalt, más ismert tagok, mint Magyar Adorján, Nagy Kászon végleg visszavonultak a nyilvános szerepléstől. Némely nyugatra menekült túlélő, például Homonnay Ottó János azért folytatta a tevékenységét.
A tornyot az ötvenes években az ÁVH használta őrtoronyként, majd eladták. Azóta többször is gazdát cserélt. Jelenlegi tulajdonosának tetszett, mikor megvette. "Legalább mászhatnak rá a gyerekek". Az elmúlt években történtek kísérletek a környékbeliek által pogány toronynak nevezett emlék megmentésére, műemlékké nyilvánítására. Ami annál inkább könnyű lenne, mert megvan az eredeti tervrajz és a torony körül a leomlott kövek is.
----------------------------------------------------------------------------
A telek elhagyottnak tűnik, kapuja tárva-nyitva, a torony mellett egy soha el nem készült ház szeméttel teli, talán garázsnak szánt alagsora. A torony alsó szintjének boltozatos helyiségébe be lehet menni, valaki még egy nemzetiszín szalagot is odatűzőtt, de a felsőbb szintekre vezető lépcső járhatatlan, leomlott. A tetején valaha volt turulmadárnak nyoma veszett. A toronytól szép kilátás nyílik, ezt is megörökítettem.

Áldott ünnepeket kívánunk minden kedves barátunknak!