Észmegálló 13- házszámok

Örkény-egypercesbe illő kis magyar abszurd. Csenget a postás: tértivevényes levelet hoz. Aláírom, átveszem, kibontom: Erdőkertes község önkormányzata jegyzőjétől jött. Nézem, mi van benne, hát egy HATÁROZAT, így, csupa nagybetűvel. Utána jön a csavar: Megállapítom, hogy a település Sándor utca megnevezésű közútján a 8. számú ingatlan új közigazgatási címe és házszáma 2011. május 5. napjától Erdőkertes, Sándor utca 8 számra változik.

Utána jön még néhány sor bikkfanyelven megírt szöveg, majd a végén: E határozat ellen 5000 Ft-os okmánybélyeggel ellátott fellebbezéssel lehet élni.

Még gondolkodom, hogy megér-e nekem 5000 forintot, hogy megfellebbezzem, és kérjem, hogy a házat Sándor u. 8-ról Sándor u. 8-ra számozzák vissza, hogy a hozzám igyekezők el ne tévedjenek.

Merre járnak

Nézd meg a térképen, hogy merre járnak:
a hajók
a repülőgépek
a vonatok (Magyarországon)
és mikor repülnek át felettünk (Budapesten) a mesterséges holdak

Halhatatlan politikai viccek

Aki felnőttként élt Magyarországon az 1948-1988 közötti időszakban, az emlékszik rá, hogy ez viccesnek aligha nevezhető periódusa volt históriánknak.
A történelmi helyzet hozta ezt magával.
Jalta, majd különösen 1956 után orosz kezekbe kerültünk. Ennek köszönhetően testközelből is megismerhettük Rákosi alatt a sztálinizmust, majd a Kádár-korszakban a marxizmus-leninizmust.
Abszurdabbnál abszurdabb dolgokat tapasztalhatott meg az ember, aki – jobb híján – a túlélésre játszott. Mert minden porcikája tiltakozott a naponként megtapasztalt politikai és kulturális terror miatt.
Tömeges – úgymond társadalmi – méretekben kevés esélye volt a nyílt szembeállásra az erős rendőrségnek és a kegyetlen spicli-hálózatnak köszönhetően. Az egyes embert – "tisztelet" a kivételnek – nem sikerült orránál fogva vezetni.
A megalázott, lelkileg összetört egyén nevetni, kacagni akart urain, az elvtársakon. Ez szülte a politikai viccet.
Az ügy pikantériáját az jelentette, hogy e szellemes gondolatokat nem volt szabad terjeszteni. Mert nem lehetett kigúnyolni sem a kommunista politikusokat, sem az egypártrendszert. Megtiltották, hogy bárki Leninen, Marxon, netán Kádáron röhögjön.
Sokakat meghurcoltak a rendszert lefitymáló "beköpések" miatt. Nekik, valamint e vissza nem kívánt korszaknak igyekeztünk emléket állítani ily módon is, hogy közzétesszük a mosolyt fakasztó szomorúságot. A kötetben szereplő sorok jelentős hányadát arra a Politikai viccpályázatra küldték be a szerzők, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyében megjelenő újság, az Északi Extra hirdetett meg. E hetilap gazdája, az Északi Lap– és Könyvkiadó Kft. vállalta, hogy a beérkezett több ezer tréfás írás közül a legszellemesebbeket könyv alakban is megjelenteti.
Kívánom, hogy amikor e sorokat olvassák, ne keseregjenek, hanem felszabadultan hahotázzanak, remélve, hogy az 1948-1988 közötti időszak tényleg a kommunizmus volt. Mert akkor a nehezén már túl vagyunk.

Attachment: hallhatatlan politikai viccek.rtf