2010. november 20., szombat

Zenéim betűrendben

Bejegyezte: dátum: 1 megjegyzés:
Címkék:

2010. november 7., vasárnap

Erkel és a Himnusz

A mai nap a 200 éve született Erkel Ferencről szólt, ez adta az ötletet, hogy idemásoljam, mit írt a rádiósok kézikönyve a Himnuszról:
Legfontosabb  nemzeti  zenés  jelképünk  a Himnusz.  A  romantika  idejéig  két  egyházi
himnuszt  tekinthetünk  elõzménynek:  a  pápai  himnuszt  és/vagy  a  Boldogasszony-anyánk kezdetû népéneket. Mindkét egyházi ének csak a katolikus felekezetre jellemzõ, a protestáns egyházak hasonló  jellegû szokásáról nem  tudunk. 1845-ben merült  fel, hogy Kölcsey 1823-ban írt többrétegû költeményét, mely egy 16. századi protestáns prédikátor szerepében szólal meg, megzenésítve országos jelképpé kellene tenni. A pályázatot Erkel Ferenc nyerte meg, s a nemzeti ima innen kezdve terjedt el, 1848/49-et leszámítva majd csak 1867-tõl tölti be mai feladatát. Rákosi Mátyás Kodályt többször felszólította, hogy írja át, vagy készítsen újat, de a mester mindig csak annyit mondott: „Á,  jó nekünk ez a  régi  is!” Erkel  imája eredetileg  is zenekarra és kórusra íródott, de nagyon erõsen magán viseli az énekjelleget, ezért könnyû énekelni. A világ négy legszomorúbb nemzeti himnuszának egyike (többi: chilei, portugál és  az  izraeli).  A  Himnusz  jelentõségét  szemlélteti,  hogy  az  1930-as  években  az  utcára vonuló  tüntetõk  a  csendõrök kardlapozása közben  énekelni kezdték, mire  a kivezényelt karhatalom  vigyázzban  hallgatta  és  énekelte  végig.  Ellenpélda,  hogy  az  1946-85  közötti idõszakban azokat a  tanárokat, akik elénekeltették egy óra alkalmával, bejelentés nélkül, állásukból elmozdították, és olykor még öngyilkosságba is kergették. Ma gyenge hangon, nyöszörögve,  kelletlenül  éneklik  a  legtöbben,  ha  egyáltalán  hajlandóak  erre. 
Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:

2010. november 5., péntek

Észmegálló 12 - Margit-híd




Tegnap a Margit hídon jártam, most állítják fel a villamos felsővezetékét tartó oszlopokat, korhű kivitelben. Ez fogja tartani a közvilágítás lámpáit is (legalább valami jó is van a dologban, két oldalt megszűnik az oszlop-erdő), lefényképeztem, hogy milyen karokat terveztek ide. Tegnap még csak egy kar volt felszerelve, de már a többit is odakészítették, mind ilyen lesz. Nem lehetett volna a lámpát a vezetéktartó kar lehajló végére föltenni? Persze nem ilyen modernet, vannak historizáló lámpatípusok is.
Úgy tudom, hogy ez egy műemléki felújítás, azért is kerül ilyen horribilis összegekbe. Nem volt ott a műemlékeseknél senki, aki azt mondta volna, hogy ez talán mégsem ide való?
Érdekességként utánanéztem, hogy milyen volt a híd, amikor felépítették. Ideteszek egy korabeli képet is. Itt külön voltak a díszes lámpaoszlopok, és kétoldalt a most felszerelthez hasonló felsővezeték-tartók.
Bejegyezte: dátum: 9 megjegyzés:
Címkék: ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)