Előre léptem, rangban és beosztásban is. A Budapest körüli rakétavédelmi "tűzgyűrű" központja az érdi tetőn volt, ide buszoztunk fel reggelenként a budaörsi repülőtér melletti Vasvári laktanyából. A fővárost körülvevő lokátor állomások jelei egy központi egységhez kerültek, ennek PORI volt a neve. A rövidítés az oroszból származik: пункт обработки радиолокационной информации, vagyis magyarul radarjeleket feldolgozó központ. Adatfeldolgozás után a céladatokat a rakétás egységekhez továbbítottuk. A dolgom ennek a több kamionnyi helyet elfoglaló szerkentyűnek a működtetése volt, a munkaköröm megnevezése a katonakönyv bejegyzése szerint PORI főtechnikus. A MN1999 kódszám az alakulatot jelölte, a nekem küldött levelekre a cím helyett ezt a kódszámot kellett felírni, nehogy az ellenség megtudja, hogy hol vagyok.
A rendszer működéséről csak egy orosz ábrát találtam, általában kevés elérhető anyag van az interneten ezekről a katonai dolgokról.
A fellelhető műszaki adatok szerint az automatizált adattovábbító és vezetési rendszer, a PORI
(5D91) komplexum képes öt rádiótechnikai
század által szolgáltatott adatokat feldolgozni, ábrázolni és
továbbítani a légvédelmi rakétadandár vagy a hadosztály
harcálláspontjára, illetve az alárendelt századoknak. A
komplexum számítógépe képes koordináta átszámításra,
mozgásparaméter számításra, célútvonal korrekcióra, az
alárendelt századok automatikus tehermentesítésére, az
úgynevezett célosztásra. Több tucat célról képes adatokat
feldolgozni, 1200 km távolságig, 40 km magasságig és 4000 km/h
célsebességig.
Így nézett ki belülről a fő adatfeldolgozó egység kabinja. A kép jobb oldalán láthatók azok a radarernyők, amelyekre be voltak jelölve a polgári repülés által használható légifolyosók. Mára ezek már megszűntek, a teljes legtér nyitottá vált.
Az adatfeldolgozó számítógép programozása nem elektronikus eszközökkel, hanem a zavarokra kevésbé érzékeny ferritgyűrűs memóriával történt. Ezt a technikát alkalmazták egyébként az amerikaiak is a holdraszállás során. A gyűrűket különböző feladatot ellátó huzalokra fűzték fel, amelyek egy hálót alkotva, a csomópontjaikon az apró gyűrűkkel öntartó rendszert képeztek. A hálókat kis keretekre feszítették. Egy keretben 16 × 16 = 256 db gyűrű volt. A gyűrűk kétféle, jól definiált mágnesezettségi állapotba kerülhettek, amely állapotot a kiolvasásig megőrizték. Érdekes, hogy a programozást a munkafolyamat hasonlósága miatt állítólag szövőnők végezték.
Az élet a bázison.a "hadműveleti idő"-nek nevezett moszkvai idő szerint folyt. A nap az alakulótéren zászlófelvonással és parancskihirdetéssel kezdődött.
A PORI alegységei a háttérben látható bunkerekben voltak kamionokra szerelve, hogy szükség esetén át lehessen velülk települni. A gép nem működött folyamatosan, napi néhány órára kapcsoltuk be, ezt úgy hívták, hogy "grafikonra dolgozott". Ilyenkor nem valós célok jeleit továbbítottuk, henem kitálált, kamu céljeleket adtunk, általában Románia felől érkező támadást szimulálva.
Ma, 37 évvel később a terület a pusztulás képét mutaja. Az objektumot valamikor kettős szögesdrót, és egy betonkerítés védte.
Bár a lezárt terület még ma is a honvédségé, az erősen hiányos kerítésen át bemerészkedtem, és a figyelmeztető tábla ellenére a kutya sem állított meg.
A központi épület erősen romos, az ablakai betörve, a belseje kifosztva.
Így múlik el a világ dicsősége.
