100 évest köszöntöttem

Júlia egy újpesti idősotthon lakója, aki ma ünnepelte századik születésnapját. Már régóta készült rá, többször elmondta, hogy milyen nevezetes nap közeledik. Eddig még soha nem beszéltem százévessel, most bepótoltam. Korábban már tisztáztuk, hogy ő nem Julika néni, van neki tisztességes szép neve, hívjam Júliának. Már nem nagyon kel fel az ágyából, de még mindig értelmesen el lehet vele beszélgetni. Most a régi időkről kérdezgettem, elmesélte, hogy valamikor Szentesen lakott és egy vendéglőben dolgozott. Ha kellett, akkor birkákat is nyírt, mert azt a munkát jól fizették. A beszélgetés után megkérdeztem, megengedi-e, hogy egy fényképet készítsek róla. Örömmel megengedte, csak azt kérte, hogy várjak egy kicsit amíg megfésülködik, mert kócosan mégsem lehet a fényképezőgép lencséje elé állni. Elkészült a kép, egy kicsit kicsicsáztam, aztán ha legközelebb találkozunk, viszek neki egy másolatot ajándékba.

Doktori cím jutányos áron

Érd határában lemeszelt egy rendőrkommandó. Legalább nyolcan írták munkaversenyben a büntető csekkeket, az utat mindkét irányban elzárva. Én sem úsztam meg csekk nélkül, még szerencse, hogy ötezer forinttal megúsztam. Viszont ezért az ötezerért ott  helyben megkaptam a doktori címet, ez azért nem semmi!
Az érdekes az, hogy a Dr már előre volt nyomtatva a cetlire. Annak bizonyítására, hogy nem csak a levegőbe beszélek, ideteszem a bizonyító erejű fényképet. Még gondolkodom rajta, hogy bekeretezzem-e a papírt és felakasszam a falra, ahogy ez a jobbfajta oklevelekkel szokásban van.