A folyóiratban ez a méltatás jelent meg a munkáról:
Simonyi Károly akadémikus nevét minden hazai természettudományos és műszaki szakember ismeri, minden, a tudománytörténet iránt érdeklődő humán értelmiségi is tiszteli Simonyi Károlyt “A fizika kultúrtörténete" című hatalmas könyvéért. Most a kezünkben tarthatjuk Simonyi Károly címben jelzett könyvét, Staar Gyulának, a Természet Világa főszerkesztőjének jóvoltából.
Az előszóban Simonyi professzor azt írja, hogy “kötelességének érezte, hogy a magyarországi fizika kultúrtörténetét is megírja." Már M. Zemplén Jolán két remek magyarországi fizika története olvasásakor (“A magyarországi fizika története 1711-ig" és “A magyarországi fizika története a 18. században") az volt az ember érzése, hogy nem lehet a hazai művelődéstörténetet fizikatörténet figyelembevétele nélkül megírni. Simonyi Károly új kötete előszavában a következőket írja "Nem azt akarjuk vizsgálni, hogy mivel járultunk hozzá a történelem folyamán a világ tudományához, hanem azt, hogy mit adott hozzá a világ tudománya a magyar intellektuson keresztül az ország létéhez, fennmaradásához."
Simonyi Károly könyve azt bizonyítja, hogy a tudománytörténet és a művelődéstörténet egymással és a társadalom történetével elszakíthatatlan kapcsolatban vannak. Megint Simonyi Károlyt idézve: “A magyarság életvitelének, szellemi életének újragondolását jobban megkövetelte a mohácsi vész, mint a nagyban-egészben vele egy időben zajló nagy kopernikuszi fordulat. Kissé divatosabb beszédmódot használva, a paradigmaváltásokat nem az eszmei történések, hanem a konkrét, durva történelmi valóság határozza meg." (7. oldal)
A kötet-széles horizontjának az érzékeltetésére idézet található “Az ember tragédiájá"-ból, Kazinczy és Széchenyi műveiből. A kötet központi részét képező 19. század fejezet mottója pedig a következő Eötvös József idézet: “Én akkor sem mondtam és most sem mondok mást, mint azt, hogy én mindenek közt, bármennyire tisztelem a magasabb tudományokat, bármennyire meg legyek győződve arról, hogy magasabb népművelődés lehetetlen oly országban, hol tudomány nem létezik, most is azt mondom, fő és első teendő a népnevelés, mert teljes meggyőződésem, hogy a magasabb tudomány kifejlődése csak ott lehetséges, hol ezen magasabb tudomány egy művelt népnek egészséges talaján nyugszik."
Több évtizedes kutatómunka eredményeinek vázlatos összefoglalása ez a kötet. Az 1960-as évek végén kértem engedélyt Simonyi professzortól, hogy műegyetemi hallgatók számára készülő fizikajegyzetben felhasználhassam valamelyik könyvének több ábráját. Az engedélyt úgy adta meg, hogy szinte megszidott "… hát a könyvek arra valók, hogy hasznosítódjanak... "Óhatatlanul Simonyi akadémikus jelen kötetének olvasásakor ez a beszélgetés jutott eszembe: azért adta közre kutatási eredményeit, hogy azok hasznosítódjanak.
Egyébként a kötet kiállításában és módszertanilag is lenyűgöző. Didaktikailag jól követhető ábrák illusztrálják, például Bolyai János nemeuklideszi geometriáját és utána részlet olvasható Németh László: “A két Bolyai"-jából. Később tömör összefoglalás található “Csak egy utcanév, vagy még az se..." alfejezet címmel Rómer Flóristól Brassai Sámuelig több tucat-egyes esetekben részben elfeledett-személyiségről.
Művelődéstörténészek, de egyáltalán a magyar történelem és kultúra iránt érdeklődők élményben fognak részesülni, ha időnként el-elolvasnak egy-egy fejezetet Simonyi Károly legújabb kötetéből.
Biró Gábor
Köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörléshömmm !
VálaszTörlés;-)
Hála és köszönet!
VálaszTörlésKöszi
VálaszTörlés