Júlia egy újpesti idősotthon lakója, aki ma ünnepelte századik születésnapját. Már régóta készült rá, többször elmondta, hogy milyen nevezetes nap közeledik. Eddig még soha nem beszéltem százévessel, most bepótoltam. Korábban már tisztáztuk, hogy ő nem Julika néni, van neki tisztességes szép neve, hívjam Júliának. Már nem nagyon kel fel az ágyából, de még mindig értelmesen el lehet vele beszélgetni. Most a régi időkről kérdezgettem, elmesélte, hogy valamikor Szentesen lakott és egy vendéglőben dolgozott. Ha kellett, akkor birkákat is nyírt, mert azt a munkát jól fizették. A beszélgetés után megkérdeztem, megengedi-e, hogy egy fényképet készítsek róla. Örömmel megengedte, csak azt kérte, hogy várjak egy kicsit amíg megfésülködik, mert kócosan mégsem lehet a fényképezőgép lencséje elé állni. Elkészült a kép, egy kicsit kicsicsáztam, aztán ha legközelebb találkozunk, viszek neki egy másolatot ajándékba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése