Halhatatlan politikai viccek

Aki felnőttként élt Magyarországon az 1948-1988 közötti időszakban, az emlékszik rá, hogy ez viccesnek aligha nevezhető periódusa volt históriánknak.
A történelmi helyzet hozta ezt magával.
Jalta, majd különösen 1956 után orosz kezekbe kerültünk. Ennek köszönhetően testközelből is megismerhettük Rákosi alatt a sztálinizmust, majd a Kádár-korszakban a marxizmus-leninizmust.
Abszurdabbnál abszurdabb dolgokat tapasztalhatott meg az ember, aki – jobb híján – a túlélésre játszott. Mert minden porcikája tiltakozott a naponként megtapasztalt politikai és kulturális terror miatt.
Tömeges – úgymond társadalmi – méretekben kevés esélye volt a nyílt szembeállásra az erős rendőrségnek és a kegyetlen spicli-hálózatnak köszönhetően. Az egyes embert – "tisztelet" a kivételnek – nem sikerült orránál fogva vezetni.
A megalázott, lelkileg összetört egyén nevetni, kacagni akart urain, az elvtársakon. Ez szülte a politikai viccet.
Az ügy pikantériáját az jelentette, hogy e szellemes gondolatokat nem volt szabad terjeszteni. Mert nem lehetett kigúnyolni sem a kommunista politikusokat, sem az egypártrendszert. Megtiltották, hogy bárki Leninen, Marxon, netán Kádáron röhögjön.
Sokakat meghurcoltak a rendszert lefitymáló "beköpések" miatt. Nekik, valamint e vissza nem kívánt korszaknak igyekeztünk emléket állítani ily módon is, hogy közzétesszük a mosolyt fakasztó szomorúságot. A kötetben szereplő sorok jelentős hányadát arra a Politikai viccpályázatra küldték be a szerzők, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyében megjelenő újság, az Északi Extra hirdetett meg. E hetilap gazdája, az Északi Lap– és Könyvkiadó Kft. vállalta, hogy a beérkezett több ezer tréfás írás közül a legszellemesebbeket könyv alakban is megjelenteti.
Kívánom, hogy amikor e sorokat olvassák, ne keseregjenek, hanem felszabadultan hahotázzanak, remélve, hogy az 1948-1988 közötti időszak tényleg a kommunizmus volt. Mert akkor a nehezén már túl vagyunk.

Attachment: hallhatatlan politikai viccek.rtf